Elérkezett az utolsó nap, ami minden alkalommal vegyes érzéseket okoz. Egyrészt mögöttünk van sok-sok munka és ennek eredményeként egy jóleső fáradtság, másrészt viszont sok érdekes dolgot kipróbáltunk és jó lenne még folytatni is. Ezen kívül pedig ezt az utolsó napot ellepi valami szomorkás érzés is, ami azért van, mert vége ennek a remek hétnek.
Persze azért nem visszük túlzásba a szomorkodást, mert jó dolgokat csináltunk és sok kincs van a tarsolyunkban, amibe egész héten gyűjtögettük az élményeket, közös kalandokat.
Ma is rajzolással kezdtük a napot, a mai téma az volt, hogy mesehősünk tud repülni és a Holdon él. Ezek a rajzok születtek:
(kattintásra nagyobb méretben is megtekinthető)
Érdemes megfigyelni a szivárványos rajz színeit, ahogy a világűrt ábrázolta a művész, illetve azt a színes holdat, melyen a szülinapi buli zajlik az utolsó rajzon.
A bemelegítő feladat után, és miután meghallgattuk a rajzokon látható történeteket, helyzeteket, a bábanimáció volt a következő téma. Hoztunk be néhány bábot, amiket meg tudtunk mutatni a gyerekeknek, hozzájuk való díszletet is, pár bútort az ő méretükben. Ezekkel szemléltetve beszéltünk a drótvázas bábokról, körbe is adtuk a szemléltető anyagot, hogy kézbe foghassák, érezzék, milyen súlyuk van ezeknek a figuráknak. Végül a legjobb az volt ebben a feladatban, hogy két bábot meg is mozgathattak, kipróbálva, hogy mennyire könnyű, vagy nehéz apránként mozdítani a bábokon, hogy szépen (és lassan) mozogjanak, amikor összefűzve is megnézzük a felvett képeket. Ez a videó született a gyerekek bábmozgatásából:
Bábmozgatás videó
Néhány jól sikerült kép a munkáról:
Amikor ezt is kipróbáltuk, akkor következett az utolsó feladat előkészítése. Ez a gyurmaanimáció volt, amiben lehetett választani, hogy a nevünket írjuk ki színes gyurmából (animálva, kockáról kockára mozgatva), vagy valamilyen figurákat modellezünk meg és azokkal készül valamilyen vicces mozgás. :)
Íme, a végeredmény:
Ennek az utolsó videónak az összeállítása végül annyira elhúzódott, hogy nem is maradt idő megnézni közösen a táborban készült animációinkat, pedig volt pár lelkes ifjúnk, aki ezt szerette volna, kérték is, kérdezték is napok óta, hogy megnézzük-e majd együtt. Sajnáltuk, hogy ez elmaradt, de szerencsére a lényeget sikerült teljesíteni, azaz a sok értékes alkotást tartalmazó lemezek elkészültek és így minden táborozónk magával tudta vinni ennek a hétnek nem csak a saját emlékeit, de az animációk képében meg is valósult műalkotásokat is.
A lemezre rákerültek mindenkinek a munkái, így a gyerekek nem csak a saját művekkel büszkélkedhetnek el otthon, vagy a barátoknak, hanem a többiek munkáival, a közös munkáról készült fényképekkel és a csoportképpel felidézhetik az élményeket.
Köszönjük a táborozóinknak a vidám pillanatokat, az érdeklődést, a lelkesedést, a kitartó elszánt munkát, a versenyszellemet és a kimeríthetetlen fantáziát! És köszönjük ennek a tábori blognak a látogatóinak, hogy kíváncsiak voltak a nálunk folyó munkára (és szórakozásra)!
További szép nyarat kívánunk mindenkinek! :)
A tábornak ezen a pontján, tehát a negyedik napra általában változás szokott végbemenni a táborozókon. Ez idén sem volt másképp. Hétfőn még mit sem sejtő gyerekek ülnek az asztal köré, főleg ha első alkalom nekik az Animóka tábor. Aztán kedden már úgy jönnek, hogy gyanítják, van még pár érdekes feladat a tarsolyunkban. Mivel ilyenkor javában készülnek mozgóképek is, ráéreznek, hogy mi is a titok nyitja, amikor animációt készítünk. Sok-sok idő, türelem, és az élettelen figuráink (akár rajzok, akár tárgyak, akár papírbábok) máris megmozdulnak, azaz életre kelnek (ezt jelenti az "animáció" szó). Szerdán már úgy jönnek be, hogy ennek a titoknak a tudói és várják, hogy milyen újabb animációkat készíthetnek. És csütörtökre profikká válnak. Ilyenkor már nem rázza meg őket, ha behozunk nekik pörgetős rajzfilm-könyvecskéket (flip book), animációs szakkönyveket, hiszen ennyi idő elteltével már pontosan tudják, hogy melyik animációs technikával milyen filmeket lehet készíteni, úgyhogy rutinosan lapozgatják a könyveket és az arcukon látható kíváncsiság már nem a laikusok rácsodálkozása, hanem szakmai érdeklődés.
Jó ezt látni, hiszen ez a tábor célja. :)
Eljött tehát ez a negyedik nap, amikor az animációs filmkészítés műhelytitkaiba beavatást nyert ifjak újra összegyűltek a rajzasztalunk körül, készen arra, hogy megrajzolják mesehősüket a mai szituációban. Ami nem más volt, mint hogy főhősünk vadászik valamire. Íme, a mai rajzok:
(a képre kattintva nagyobb méretben is megtekinthető)
Nagyon különbözőek a szereplőink, így érthető, hogy nagyon különböző dolgokra vadásznak. Van, aki répát szeretne ebédelni; van, aki almát kíván levadászni lándzsával; a tegnapi papírkivágásos animáció emléke is erős még annyira, hogy ketten is repülő hamburgerekre vadásszanak; van, aki tejescsészékre vadászik; vagy nyúlra; a legfurább, hogy valaki a saját kamionját lövi le nyíllal.
Jó ezeket a rajzokat látni, van valami megnyugtató abban, hogy a következő generációk tagjai el tudják képzelni, hogy Földike az űrben, vagyis az űrerdőben különleges kék űrrókára vadászik. Amíg ilyen élénk fantáziával tekintenek a világra, addig nincs miért aggódni. :)
A reggeli bemelegítő rajzolás után egy kevert technikájú animáció elkészítésével folytattuk. A jelenetek főszereplői a gyerekek voltak, akik a földön fekve tekintettek a felettük lévő kamerába, így lehetőség nyílt rá, hogy a fejük körül mindenféle dolgok "repkedjenek" (mármint látszólag, a felvételen) maguktól (persze mi pontosan tudjuk, hogy nem maguktól mozognak ezek a dolgok). Erről a munkáról itt láthatunk képeket:
Ha valaki külsős betévedt volna, lehet, hogy azt hiszi, valami elsősegély tanfolyamon van. Különben miért feküdnének gyerekek a földön? Na, hát mondjuk azért, mert animációs filmeken dolgoznak. :) A képeken jól látszik, hogy a szereplőknek elég sokáig kellett bírniuk viszonylagos mozdulatlanságban lenni, míg az animátor, vagyis az a gyerek, aki a mozdulatokat állította be, nem változtatott a pózon egy gondolatnyit. A felvételek végeredménye itt látható:
"Földönfekvős"
A következő mozgóképen azt figyelhetjük meg, hogy amikor Bendegúz a jelenete végén levette a mosolygós maszkját, és a szigetelőszalag húzta közben a haját, akkor vajon a maszk alatt is olyan mosolygós száj volt-e, mint a maszkon...
Szerencsére igen. :)
A délelőtt ezzel telt el, párhuzamosan zajlott a forgatás, egyszerre két helyen vehette fel a jeleneteket a két csapat. A nagy munka után következett az ebéd a Pajtásban. Ma "A" menüvel kedveskedtek nekünk, ami tűzforró gyümölcsleves volt és másodiknak kelkáposzta-főzeléket kaptunk pörkölttel. Végül lekváros linzer zárta a sort. Ebéd után aztán számítógépes animáció következett!
Korábban Anime Stúdiónak, ma már Moho-nak hívják azt a síkanimációs (2D) programot, amivel egyszerre rajzolhatjuk meg a papírkivágásosra emlékeztető, de digitálisan létrehozott színes figuráinkat, majd ezt követően be is lehet "csontozni", azaz a testrészeket egymáshoz ragasztani és mozgathatóvá tenni, végül pedig magát a mozgatást is el lehet végezni a programban.
A program honlapja: https://my.smithmicro.com/anime-studio-pro.html
A film úgy készült, hogy először fölvettük a gyerekek menekülését, aztán a programban lévő karakter-készletből kiválasztott szörnyeket ők mozgatták meg, utómunkában. Végül összeillesztettük az élő felvételt és az animációt. Íme a végeredmény:
Ezután a nagy munka után még elmentünk fagyizni, aztán a közeli játszótéren igyekeztünk levezetni az esetleg megmaradt energiánkat. :) Így telt el a negyedik nap.
Ó, még egy apróság; ebben a táborban még a vizes flakonjainkat sem kerülheti el a sorsuk, ha mellettük van egy fekete alkoholos filctoll:
A harmadik napon már mindenki kezdte érezni, hogy a sok munka bizony fárasztó. Ennek ellenére élénken ültek le a gyerekek a reggeli bemelegítő rajzoláshoz. Hogy csinálják ezt? :) Lelkesek voltak, így hát arra gondoltunk, talán örülnek annak, hogy az általuk összeírt témákból választunk minden reggel. Ha jobban belegondolunk, ez egy elég izgalmas helyzet, amiben mindenki csak nyerhet, hiszen bárkinek a témáját is sorsoljuk ki, az egészen biztos, hogy remek rajzok születnek, amikről külön élvezet meghallgatni a történetüket.
A mai téma az volt, hogy a főhőseink a Balatonon fürdenek matraccal (vagy valami más felfújható dologgal):
(a kép kattintásra nagyobb méretben is megtekinthető)
Ezek a képek nagyon viccesek, a gyerekek fantáziája pedig nagyon szórakoztató. Ezek között a rajzok között még "drónos felvétel" is látható. Na, vajon melyik lehet az? :) Már most várjuk a holnapi rajzokat!
A bemelegítő rajzolás és a rajzok történeteinek meghallgatása után felvettünk egy csoportos pixillációt, ahol a gyerekek főszereplésével készült el a trükkfelvétel: elég egy tapsolás és máris valaki mássá változunk! A pixillációs technika lényege, hogy élőszereplős, azaz emberek szerepelnek benne, de a felvétel ugyanúgy kockánként (állóképként) készül és csak összefűzéskor válik mozgóképpé, mint az összes klasszikus animációs technikánál. Ez is a stoptrükkök egyik változata, az eredete egészen a mozgókép kezdeteihez nyúlik vissza. Íme, a végeredmény:
Pixillációs trükkfilm a tábor résztvevőivel.
A régmúlt messzi homályába vész (szóval még hétfőn volt) a kétfázisú animáció készítés, amikor a gyerekek rajzoltak meg egy ismétlődő mozgássort (kép-párt). Ma ennek a fotós változatát próbáltuk ki, persze a gyerekek szereplésével:
A kedves blogunk kedves olvasói és látogatói bizonyára emlékeznek, hogy tegnap a gyerekek nagy munkával előkészítették a papírkivágásos animációjuk hozzávalóit. Az volt nagy munka? Ugyan már! Az igazán nagy munka ma következett, amikor fel kellett venni az animációt. Rekordok születtek, kérem. Az egyik csapat, nevezetesen a Szaggatott nokedlik volt a gyorsabb, ők még ebéd előtt befejezték a filmjüket, melynek "#Gördeszka" a címe és több, mint 12 mp hosszú lett benne a papírkivágásos animációs rész, ami azt jelenti, hogy több, mint 140 képet vettek fel és ez bizony azt jelenti, hogy mindegyik képnél egyenként kellett mozdítaniuk egy kicsit a szereplőkön, legyen szó akár a felhőkről, akár a hangfalakból áradó zene hangjairól, akár a gördeszkázó srácokról és lányokról. Nagyon komoly munka volt, de szerencsére ők maguk nem voltak nagyon komolyak, ami jó jel. Az animációs filmkészítés inkább legyen öröm, mint fogak csikorgatása és vérizzadás. :)
Következzen tehát a film:
A Szaggatott nokedlik filmje
A Nutella csoport alaposabban készült a forgatásra, és lassabban is, szóval a másik csapat már javában forgatott, amikor a Nutella rajongói még színezték a hátteret. Megérte? Ó, igen! Ugyanis abszolút rekordot döntöttek. A filmjük 304 kockás (képes) animációt tartalmaz, amivel nem csak a másik csapatot hagyták maguk mögött, hanem az Animóka tábor eddigi történetének leghosszabb animációját is ők jegyzik ezzel. Gratulálunk! Persze az animációt nem kilóra gyártjuk, nem attól lesz jobb, vagy rosszabb, hogy időben több, vagy kevesebb. De itt most nagyon kitettek magukért az ifjak. Izgatottan, lelkesen, kitartóan, egyszóval bámulatosan dolgoztak. A történetükben egy elhagyatott, romos városban táboroznak a túlélők, s mint ha nem lenne így is elég bajuk, még vérszomjas szendvicsek (és hamburgerek) is megtámadják őket az égből! De ne áruljunk el sokat előre, íme a nagy mű:
A büszkeség, mely arra késztette fiatal animátorainkat, hogy a film végére ki is írják, hogy ez egy rekorder 304 képkockás animáció, nos, teljesen jogos! :)
Mit lehet még hozzátenni? Túl vagyunk az ötnapos tábor felén, és máris szenzációs alkotások kerültek ki a gyerekek fejéből és valósultak meg a kezük által. Sietnünk is kell ezzel a mai bejegyzéssel, mert komolyan érdeklődtek a filmek készítői, hogy mikor is lesznek pontosan láthatóak a mai, nagyszabású animációk. És hát máris csúszásban vagyunk a megígért időponthoz képest. Így nem is szaporítjuk tovább a szót, talán még zárásként pár apró infó: az ebéd egész klassz volt, ami persze távolról sem jelenti azt, hogy mindenki bedöntötte volna az összes karfiol-krémlevesét, vagy mindenki dögkeselyű módra letisztította volna az egész sült csirkecombját, de sebaj. Ebéd után megnéztünk még jó pár animációs rövidfilmet is, amik kimaradtak hétfőn. Szerencsére volt köztük több is, ami tetszett a gyerekeknek, de van, akinek az ironikus rajzfilmek még túl furák. :)
Búcsúzóul a harmadik naptól következzen néhány szívet melengető életkép a nagy munkáról és az azt kísérő kimerültségről. Találkozunk holnap!
(Ez a Szent Radír. Nagy igény volt a radírra, de -míg a színes ceruzákból, hegyezőkből, krétákból annyi van, mint a nyű- radírból csak egy van. Így nagyon megbecsüljük, külön helye van, a Szent Doboz, mindig oda kell tenni, hogy akinek kell, megtalálja. A gyerekek ezt komolyan is veszik, úgy tűnik nagyon bejön nekik ez a játék.) :)
Tegnap sokat dolgoztunk, biztos mindenkinek jólesett utána a pihenés. De folytatjuk a szorgos tábori napokat. Kicsit álmos fejjel gyűltünk össze, nehezen indultak be a fogaskerekek az agyunk fantázia-központjában. A ma reggeli bemelegítő rajzolás is úgy indult, hogy kisorsoltunk a dobozból egy témát, amit a táborozó gyerekek írtak össze. A mai téma az volt, hogy főhősünk rá akar dobni valakire valamit, de lehetett azt is választani, hogy a főhősünkre ráesik valami.
Azután, hogy elkezdtek a színes ceruzák sercegni a papíron, beindult a dolog és ismét készültek vicces, vagy éppen meghökkentő helyzetek a rajzokon:
Szögletes zseléemberünkre egy egész gyémántszállító zuhan, ami 7 tonna! Pepperónis Pizza úr kísérletet végez egy téglával és egy almacsutkával. Volt olyan rajz is, ahol több karakter is összejött bulizni. Szeretjük ezeket a rajzokat, nagyon szórakoztató a gyerekek képzelete! :)
(a képre kattintva nagyobb méretben is megtekinthető!)
A bemelegítő rajzokat ma is kiállítottuk és meghallgattuk, ahogy az alkotók elmesélik, mit láthatunk a képen:
Ezután komolyabbra fordult a dolog. Tegnap még rendben volt, hogy kétfázisú animációval alapozzuk meg a hangulatot, hiszen az az egyik legegyszerűbb technika, könnyű elkészíteni és gyorsan sikerélményt ad. De mi már nem vagyunk kezdők, túl vagyunk egy csoportos tárgyanimáción is, ahol szembesülhettünk azzal, hogy az aprólékos mozgatáshoz türelem és kitartás szükséges. Ezért itt az ideje, hogy emeljük a tétet: a következő megálló a papírkivágásos animáció!
Összetett munkát jelent két csoportban előkészíteni a forgatáshoz minden hozzávalót: a hátteret is, a szereplőket is, akiket darabonként, testrészenként kell kivágni és utána "összeszerelni" és még nem is beszéltünk az egyéb kellékekről, mint a felhők, a tábortűz, stb., amit mind külön kell majd mozgatni. Nagy tervezésben voltak a csapatok, akik időközben még nevet is találtak maguknak. "Szaggatott nokedlik" az egyik csapat és "Nutella csapat" a másik. Hmm, hát szeretik a hasukat ezek a gyerekek, nem kétséges. :)
(képaláírás: megtörténhet, hogy ezeken a képeken a reggeli bemelegítő rajzokat készítik a gyerekek és nem a papírkivágásos animációt készítik elő, de az biztos, hogy a keddi napon készült és nagy munkában ábrázolja őket, s ez a lényeg)
Szorgosan dolgoztak a gyerekek, volt aki a hátteret színezte, volt, aki a szereplőket vágta ki és rakta egybe a testrészeket gyurmaragasztóval, de olyan is akadt, aki hangjegyeket (!) vágott ki papírból! Hogy mire kellenek ezek a furcsa dolgok, holnap fog kiderülni, hiszen az ebédig eltartott a hozzávalók előkészítése, így az animáció elkészítése, a forgatás holnap lesz. Izgalmas! Már nagyon várjuk!
Ezután újra elhaladtunk a Pajtásba egy jó kis ebédelésre, majd visszatérve a "bázisra" új moziélmény várt ránk. Megnéztük közösen a "Wallace és Gromit és az elvetemült veteménylény" c. animációs filmet, amit a méltán világhírű angol Aardman Stúdió készített, és az első egészestés filmje a mindenki által ismert és szeretett kelekótya feltalálónak és különösen intelligens kutyájának, akiket csak rövidebb filmekben láthattunk eddig.
Ezzel telt a második nap és az a legizgalmasabb az egészben, hogy a java még hátra van, ezután következnek még csak az igazán izgalmas és érdekes dolgok! Biztosak vagyunk benne, hogy amikor a gyerekek pénteken hazaviszik a dvd-ket, amikre rárakjuk az összes elkészült munkát, akkor valódi kincsekkel és a jól végzett munka büszkeségével térnek majd haza. Eddig is ügyesek voltak, hát nagyon kíváncsian várjuk, milyen jó dolgok születnek meg még a kezeik alatt... :D Találkozunk holnap!
Ó, igen! Idén is hamar megtelt a létszám, elindul hát a legfrissebb Animóka tábor. Egy hét, ami az érdeklődő gyerekeket bevezeti az animációs filmek világába és lehetőséget ad arra, hogy kipróbáljanak különféle technikákat, amelyekkel trükkfilmeket lehet forgatni, készíteni, megálmodni és életre hívni.
Egy tucat lelkes ifjú fiúval és lánnyal találkoztunk az első nap reggelén. Miért a fiúkat írtam előre, amikor a lányokat illik előre engedni? Nos, idén felborult a megszokott rend és fiúuralom van! :) Azért persze a lányokat sem kell félteni, talpraesett csapat ez, szerencsére.
Vannak, akik már korábban is részt vettek ebben a táborban, így tudják, hogy mire számítsanak, sőt talán pont azért jöttek el újra, mert tetszett nekik. És vannak olyan gyerekek is, akik most jöttek először, esetleg kicsit félénkebben, csöndesebben szemlélik egyelőre, hogy mi is fog ebből kisülni.
Ahogy minden évben, idén is ezzel a bloggal és a -lehetőségek szerint naprakész- bejegyzésekkel szeretnénk végigkalauzolni azokat a kedves érdeklődőket is, aki nem vehetnek részt a napi munkában és mókában. Nem tehet róla senki, ha későn próbált jelentkezni, vagy netán már felnőtt és ezért nem jöhet ide, legfeljebb a gyermekét engedheti animációt készíteni. Azért nem kell senkinek sem szomorkodni, itt megmutatjuk, hogy mivel foglalkozunk, hogyan töltjük a napot.
Mint minden évben, most is a kölcsönös bemutatkozással kezdtük a napot. Nagyon érdekes dolgok derültek ki! Több fiúról is megtudtuk, hogy kínaiul tanulnak! Elismerően és meglepődve néztünk. :)
A bemutatkozás részeként első teendőnk az önarcképek elkészítése volt, amiből megtudtuk, hogy ki hány éves és hogyan szólíthatjuk. Íme az idei lelkes tizenkettő:
Ákos
Bendegúz
Berti
Eszter
Lóci
Marci
Maxim
Panna
Réka
Szonja
Tünde
Zoli
Ezek a vidám önarcképek kikerültek a falra, így könnyebb megjegyezni, hogy ki kicsoda.
A következő témánk még izgalmasabb volt: mindenkinek ki kellett találnia és le kellett rajzolnia egy karaktert, akivel majd különféle kalandok esnek meg és ezekről is rajzolunk majd. Nagyon különböző élőlények alakultak ki a papírokon: volt köztük szivárvány, szögletes nyálka-lény, kutya, parókás cica, jégkrém, bolygó, szerencsemalac, gyémánt, buli végén ottmaradt pizzaszelet, különös árny-alak, egy épület külsejű kockaember és egy kupac kék kaki, cserépben. És ez így jó, hogy ennyi különféle fantázialény népesíti be a lapokat és a képzeletünket! :D
A tábor napjait amolyan bemelegítő rajzolással kezdjük majd, minden reggel kisorsolunk egy dobozból olyan vicces és érdekes élethelyzeteket, amiben a hőseink találják magukat. Ezeket a helyzeteket a táborozóink írták össze. A mai téma az volt, hogy a főhőseink vitorláshajón utaznak és örülnek neki. Szebbnél-szebb rajzok születtek, ki is raktuk, hogy gyönyörködhessünk bennük, amikor csak arra járunk. Íme:
(a képre kattintva megtekinthető nagyobb méretben)
Ezután fogtunk hozzá az első olyan munkához, amikor már megmozdulnak a rajzaink. Ez a kétfázisú animáció, ahol egy visszatérő mozgást, mozdulatot rajzolunk le, olyat, ami ismétlődhet folyamatosan. Mindenki több rajzot is csinált, amiből aztán ki kellett választaniuk, melyik legyen az, amelyiket számítógépen "összefűzzük", vagyis nem csak papíron lesz meg, hanem (befotózás után) elkészítünk belőle egy mozgó képfájlt, vagyis egy GIF-et. Nos, az idei tábor első mozgóképei következnek:
Ákos azt a közlekedési helyzetet rajzolta le, amikor minden kereszteződésben meg kell állnunk a piros lámpa miatt..
Bendegúz egy trambulinon ugráló emberkét rajzolt le, ahogy vidáman ugrál föl-le.
Berti trambulinozó figurája nem kalimpál a kezével ugrálás közben,
hanem lazán, higgadtan élvezi a mókát. :)
Eszter hala vidáman úszkál, néha pedig tátog egy nagyot. Vagy mondani szeretne valamit?
Lóci műve lett a legszínesebb! A vasúton szállított targoncák felváltva emelgetik a ládákat. Honnan jönnek ezek az elképesztő ötletek? :D
Marci egy vérbeli kosárlabdázót rajzolt le, akitől lehetetlen megszerezni a labdát, amikor pattogtatja.
Maxim figurája egy különös, titokzatos alak. Mozog, táncol, grimaszol, kacsint, mindezt egyszerre. Vajon mit akarhat?
Panna süteménye nagy veszélyben van! De szerencsére a kistányér ugyancsak együttérző, így nem érheti őket semmi vész.
Szonja trambulinozó figurája megmutatja nekünk, mi a legnépszerűbb móka ezen a nyáron. :)
Tünde doboza nagyon vidám, két kezét felemelve éljenez a nyári szünetnek.
Zoli egy bonyolult parkolói életképet örökített meg, ahol az autók helyet cserélnek egymással.
Ezekkel a jópofa rajzokkal el is töltöttük az időt ebédig, úgyhogy kis lazításként elbattyogtunk a Pajtásba, egy jó kis "B" menüre, amiben borsóleves, milánói és egy kis szelet görögdinnye kellette magát. Visszatérve jól megérdemelt pihenés következett animációs módra: különböző stílusban és animációs technikával készült rövidfilmeket néztünk meg. Volt ám nagy nevetés és ámulás. Olyan filmet is láttunk, amit kétszer is meg kellett nézni, közkívánatra, annyit nevettek rajta a gyerekek. :)
Kivetítve láthatták a délelőtt készített kétfázisú animációkat is.
Sok mindent csináltunk eddig is az első napon, de még nem is volt vége. Befejezésül egy csoportos tárgyanimációs jelenetet forgattunk le, aminek az elkészítésében mindenki együtt dolgozott:
Ehhez a pár másodperces trükkfelvételhez igen sokat kellett dolgoznia a kis gyerekcsapatnak, és dicséretükre legyen mondva, hogy szorgalmasan, kitartóan és nagy odaadással csinálták végig a tárgyak mozgatását, melyek így úgy tűnnek, mintha maguktól mozognának. Egy hosszú és tartalmas nap végére ez igazán méltó befejezés volt!
